A holtfa, mint éltető elem
2019. szeptember 26.
Furcsán hangozhat, hogy az elpusztult fák ugyan hogyan tölthetnék be ezt a szerepet. Pedig így van. Az erdő nem csupán fák halmaza, hanem egy rendkívül összetett rendszer, melyben növények, gombák, állatok élnek szoros kölcsönhatásban.
Ennek a rendszernek számos nélkülözhetetlen összetevője van, melyek egyszerűen nem hiányozhatnak belőle. Ilyen a holtfa is. A természetes úton elhalt faegyedek, földön fekvő, korhadó törzsek, lábonszáradt matuzsálemek szerepe összetett és sokrétű. Bomlásukkal tápanyag-visszapótlást jelentenek az erdő talajának. Sok vizet tárolnak, melyet hosszú időn keresztül párologtatnak el, így az erdő klímaberendezéseiként működnek. Élőhelyet biztosítanak számtalan alacsonyrendű élőlénynek, többek között a védett orrszarvú- és szarvasbogarak lárváinak. Lakóhelyet adnak az odúlakó fajoknak, mint a harkályok, cinegefélék, légykapók, denevérek. Táplálkozóhelyet biztosítanak olyan fajok számára, melyek a korhadó faanyagból szerzik rovartáplálékukat. Szóval a fa holtában is életet visz az erdőbe, hozzájárul annak természetes állapotához. Ezt az állapotot mutatja meg nekünk a közép fakopáncs jelenléte. Ez a madárfaj ragaszkodik a holt faanyaghoz, abból szerzi táplálékát, abba ácsolja odúját. Ez az életmódja annyira markáns, hogy a közép fakopáncs jelenlétéből, vagy hiányából, következtetni lehet az erdők állapotára. Mivel közösségi jelentőségű fajról van szó, jelölő fajként szerepet játszott a NATURA 2000 területek kijelölésekor. Így volt ez a Mecsek NATURA 2000 terület esetében is, mely 26 000 ha-on fedi le a hegység erdeit.
Szöveg és fotó: Völgyi Sándor