Elhunyt Rétfalvi Sándor szobrászművész

2021. június 28.

A Munkácsy Mihály-díjas szobrászművészre, professor emeritusra, Pécs díszpolgárára, a villányi nemzetközi szobrász szimpozion alapítójára emlékezünk.

Rétfalvi Sándor
A fiatal művész Pátzay Pál tanítványaként fejezte be főiskolai tanulmányait, diplomamunkáját is a mester irányításával és egyetértő megelégedésére készítette el. Még ugyanekkor, 1964-ben Ausztriában, a burgenlandi Sankt Margarethenben, egy kőbányában működő nemzetközi szobrászati alkotótáborban – szimpóziumon – való részvételre kapott ösztöndíjas lehetőséget. Elképzelhető, hogy milyen váratlan és felzaklatóan új élményt jelentett Rétfalvinak a szigorúan egyetlen irányba mutató stiláris, szemléleti és gyakorlati képzést éppen csak befejezve hirtelen valami teljesen mással, valami soha sem látottal találkozni és szembenézni! Két évtizeddel később Rideg Gábornak, a Művészet folyóirat főszerkesztőjének mesélte, hogy mielőtt Sankt Margarethenben járt, saját mesterein kívül az ismert reprodukciók alapján a modern európai szobrászok közül egyedül Giacomo Manzut érezte magához valamennyire közelállónak. Számára korábban egy olyan nagyhírű művész is, mint Henry Moore, szinte tökéletesen érthetetlen volt és idegen. A két hónapos közös munka együtt a sokfelől érkezett, sokféleképpen gondolkozó és dolgozó kortárs fiatalokkal, s közben Bécsben egy olyan nagy mesterrel való találkozás, mint az osztrákok büszkesége, Franz Wotruba, alapvetően megváltoztatták a szobrászathoz fűződő gyakorlati és stiláris viszonyát is. Amit ekkor látott és megismert – mondta, – az: „… egy másfajta plasztikai gondolkodásmód …, mint amibe én beleszülettem és beleneveltek.”

A villányi szobrász szimpozion alapításának kalandos történetét Bükkösdi László foglalta össze a Dunántúli Naplóban megjelent visszaemlékezésében. E szerint Rétfalvi Sándor 1967-ben kapta meg élete első hivatalos megbízását: Siklósra kellett elkészítenie Kréth Imre 1919-es kommunista domborművét 1968 tavaszára. Az emléktábla Budapesten készült, a kivitelezés felgyorsítása érdekében Zsifkó Ferenc, a járási tanács elnökhelyettese, Perics Péter, a művelődési osztály vezetője és az ifjú szobrászművész egy-egy demizson siklósi borral indultak tárgyalni Budapestre az Állami Bronzöntő Vállalathoz. Az egyik demizson bort az öntödében átadták, megbeszélték a munka elvégzését, majd Örsi Ferenchez, a Tenkes kapitánya írójához mentek. Poharazgatás közben a házigazda megtudta, hogy a fiatalember szobrász, és rögtön rákérdezett, hogy miért nem hoznak létre a kőbányában egy „művésztelep-félét”. Rétfalvi elmesélte ausztriai tapasztalatait, utalva arra, hogy a fiatal művészek számára mennyire létszükséglet lenne egy hasonló alkotási lehetőség. Zsifkó Ferenc ráharapott az ötletre, s nem csupán azért, mert Örsi Ferenc javasolta, hanem azért, mert fantáziát látott abban, hogy a Tenkes kapitánya sikere után a művészeti tevékenység a siklósi térség hírnevét tovább erősítheti. Mire hazafelé az autóban az utolsó demizson is kiürült, részletesen megegyeztek Rétfalvival a koncepció kidolgozásán. A tanácsköztársasági hős emléktáblájának 1968. tavaszi avatásakor pedig már kiválasztott kőbánya, a művészek számára egy felújítandó szálláshely, és koncepció várta a megvalósítást. Hogy ideológiailag is támadhatatlan legyen az ügy, a járási KISZ bizottság titkára vette pártfogásába az ügyet, s az illetékes bizottságok tagjainak egyetértése után a megyei tanács akkori elnökhelyettese, Takács Gyula is a maga ügyének érezte. A fővárosi szervek eleinte akadékoskodtak, majd a művelődési minisztérium egyik munkatársa azt mondta Bencsik Istvánnak, az akkori művészeti vezetőnek: „Tudja, nálunk minden új kezdeményezést először el akarnak taposni. Ha nem hagyják magukat, a következő évben már azt mondjuk, jó, nálunk lehetnek hülyék is, a szocializmus ezt is elbírja. Ha még mindig nem omlanak össze, a harmadik évben már zászlóra tűzzük őket.”

Így indulhatott el a munka az 1960-as évek végén a Szársomlyó keleti kőbányájában.
 
Szeretettel emlékezünk a Mesterre!
 
(Fotó: Körtvélyesi László; források: Kovács Péter: Rétfalvi Sándor - katalógus. Pécs, 2006.; Bükkösdi László: Siklósi Sympósion. Megjelent: Dunántúli Napló, 2001. június 2., 7. oldal.)
Helyszín
Nagyharsányi Szoborpark
Cím
Nagyharsány és Villány között, a főútról északi irányban letérve
Szélességi kör
45.856244
Hosszúsági kör
18.430982
Térkép linkje
Térkép linkje
Útvonalterv
Útvonalterv

Térkép

Ajánlataink a közelben