Az ősi tulajdonságokat őrző igénytelen racka ősei, a vadjuhok feltehetően a népvándorlás során a honfoglaló magyarokkal jutottak a Kárpát-medencébe. A racka szépen göndörödő bunda-fürtjei és a hosszú, V alakban pödrött szarva a magyar pásztorok jó ízlését és állattenyésztési tudását dicsérik. Bőréből hagyományosan tartós ruhadarabok (bekecs, suba, ködmön) készültek, melyekre ügyes kezű szűcsök gyönyörű mintákat hímeztek. Gyapját pedig szűrök és takarók készítéséhez használták. A racka félénk, bizalmatlan, ideges vérmérsékletű juhként ismert, ám vannak olyan egyedek, melyek kimondottan kezesek, ezek a nyájban vezérszerepet töltenek be.

(Szöveg és fotó: Schulcz Andrea)