A magyar parlagi szamár, mint fajtamegjelölést először 1913-ban használták, majd 2004-ben fogadták el önálló fajtaként. Vándorkereskedők életében teherhordásban; a kolostorok, várak esetén a vízhordásban, szőlőművelésben; illetve a tiprómalmok meghajtásában játszott szerepet.

Kis, közepes és nagytestű változatait különböztetik meg. Magyarországon a közepes termetű változat a leggyakoribb. Színét tekintve lehet egérszürke, barna és fekete is. Mindegyik színben gyakori a fecskehas, vagyis a világos hasalj.  Jellegzetes jegye a gerincélen végigfutó szíjaltság, továbbá a vállcsík; a lábakon pedig a haránt irányú zebroid csíkok.

A magyar parlagi szamár legértékesebb tulajdonsága az igénytelenség és a hosszú élettartam; emellett szívósak, intelligensek, jól idomíthatóak. Gazdasági szerepe jelentéktelen, ma már inkább hobbiból tartják.

Szöveg és fotó: Schulcz Andrea