Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja ősszel az iszapba húzódik telelni, és időjárástól függően március végén, április elején ébred. Májusban zajlik a párzás, a nőstények júniusban rakják le puha héjú tojásaikat a homokos talajba, melyeket a nap melege kelt ki. A kisteknősök szeptember elején kelnek ki, de ha túl hűvös volt a nyár, akkor csak következő év tavaszán bújnak elő. Ezzel a példánnyal is ez történt.

A nemzeti park Dráva Kapu Bemutatóközpontja egy patak mellett helyezkedik el és az udvarban található homokos rész is, ami ideális a tojásrakáshoz. Korábbi években is találtunk az épület körül kisteknősöket, így elmondhatjuk, hogy a bemutatóközpont tradicionális tojásrakó helynek tekinthető. Mivel sem a tojások, sem a kikelt kisteknősök nincsenek biztonságban a rókáktól, borzoktól, vaddisznóktól, a tojásrakás időszakában egy speciális fémkerettel védjük ezeket a tojásrakó helyeket a ragadozók ellen.

A mocsári teknős zömök testalkatú, mérsékelten ívelt hátpáncél jellemzi, mely feketésbarna színű, sárgás pettyekkel, foltokkal tarkítva. Minél idősebb egy teknős, annál több folt található rajta. A hímek esetében a hasi oldal kicsit homorúbb ívű, hogy párzáskor ne „billegjenek" annyira a nőstényeken. Farkuk feltűnően hosszú, akár 8 cm is lehet.

Gyakran láthatóak, ahogy vízből kiálló fatörzsön, vagy köveken napoznak; veszély esetén gyorsan a vízbe ugranak. Táplálékukat is itt szerzik; vízirovarokra, puhatestűekre, de akár kisebb halakra, békákra is vadászhatnak. A dögöt sem vetik meg, a vizek hullaeltakarítójaként is emlegetik.

A középkorban gyakori fogásként került az asztalra a teknőcleves.

Magyarországon ma még aránylag nagy számban él, de több veszély is fenyegeti, egyedszáma csökken. A lecsapolások, építkezések következtében folyamatosan tűnek el az élőhelyei (tavak, holtágak), tojásrakó helyeinek pusztítása és az autóforgalom pedig tovább csökkentik állományát.

Védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

(Szöveg: Schulcz Andrea, Horváth Zoltán, fotó: Schulcz Andrea)