A délvidéki poszméh (Bombus argillacieus) hazánk egyik legnagyobb testű, impozáns poszméhe. Mint minden poszméh fajnál, náluk is csak a már bepárzott nőstények telelnek át, a képen is ilyen fiatal királynőt látunk. Kis számú családja augusztus végére már valószínűleg elpusztult. A meleget kedveli, a Dél-Mezőföldön természetes élőhelye a kétszikűekben gazdag ligetredőkkel tarkított homoki sztyepprétek. Többféle virágot felkeres élete során, de igen hosszú nyelve miatt a mély, tölcsérszerű virágokhoz vonzódik. A nyár közepén, végén megjelenő fiatal királynők sorsa nagymértékben az élőhelyükön az adott időben fellelhető virágzó kétszikűek mennyiségétől függ. Ezt nagy mértékben az időjárás, valamint a terület gazdálkodása szabályozza. Az idén gyorsan kiszáradt homoki gyepek kevésbé kedveztek a poszméheknek, de a hűvösebb, nedvesebb láprétek hosszabb ideig biztosítanak virágzó növényeket. Ennek köszönhető, hogy a képen is látható kora ősszel virágzó mély tölcsérű kék virágú kornistárnicsok (Gentiana pneumonanthe) többszázas állománya vonzotta oda a délvidéki poszméh fiatal királynőt. Találkozásuk kölcsönös előnyhöz segítették egymást. A kornistárnics őszi virágzása különösen fontos táplálékforrást jelentett a fiatal poszméh királynőnek, számára ez a túlélés kulcsa lehetett a tél előtt, miközben a nektár begyűjtése mellett a virág sikeresen megtermékenyült. Ez a megfigyelés is rávilágít, hogy az egyre gyakoribb forró nyarak miatt, a mocsár és láprétek nyárvégi virágzásának elősegítése kiemelten fontos természetvédelmi feladat.

A délvidéki poszméh 1964 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft, a kornistárnics 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

(Szöveg és fotó: Kováts László természetvédelmi őr)