Szemelvények a természetvédelem történetéből
2024. február 28.
120 éve történt: a Bajorországból Magyarországra áttelepült vízimolnár, Kühnel Márton 1904-ben megalapította a Magyar Királyi Madártani Intézet felügyelete alatt álló, hazánk első, gépi erőre berendezkedett fészekodúgyárát.
Hermán Ottó és Csörgey Titusz útmutatásai alapján gyártott odúi és madáretetői hamarosan ismertté váltak, s az 1907. évi pécsi országos kiállításon a legmagasabb kitüntetést, a díszoklevelet nyerték el. Az 1908. évi eperjesi gyümölcs- és kertészeti kiállításon az odúk állami bronzérmet, madárkalácsai pedig elismerő oklevelet kaptak.
A néhány munkással dolgozó kicsiny üzem hamarosan széles piacra talált, sőt exportra is termelni kezdett. A madártani központ biztatására Kühnel Márton a milánói, majd a barcelonai világkiállításokon odúinak, etetőinek széles skáláját vonultatta fel, s a siker nem maradt el. Mindkét helyről aranyéremmel térhetett haza. A hazai természetfilmgyártás is felfigyelt Kühnel eredeti tevékenységére, s a Magyar Filmiroda Kárászon filmet forgatott a madarak életéről és védelméről. A filmiroda és Kühnel között azonban pénzügyi nézeteltérések támadtak, ugyanis a filmesek 5000 pengőt kértek a lelkes madárbaráttól, hogy a forgalmazást elindíthassák. Kühnel a kérést megtagadta, s a film egyik tekercsét régi sikereinek színterére, Olaszországba küldte. A bemutatást méltó közönség- és sajtóvisszhangok követték, de a hazai bemutatás körül mélységes csend honolt. Ekkor Kühnel az őt méltató olasz lapokból egy-egy példányt elküldött az akkori vallás- és közoktatási miniszternek. Alig telt el egy hét, s film már pergett Budapest, majd a vidék mozijaiban. A világégés éveiben az odúk nemigen találtak vevőkre. Csak 1947-ben indult meg ismét a gyártás, de a háború előttinél jóval kisebb tételben. A legnagyobb vásárló ekkor a Madártani Intézet lett, bár a pénzügyi források itt is igen szűkösek voltak. Az államosítás után a Kühnel-családot minden vagyonától megfosztották, s nyomorúságos körülmények között tengették életüket a faluban. Az új tulajdonos, az erdőgazdaság karászi erdészete még rövid ideig folytatta az etetők és odúk gyártását, de végül minden a feledésbe merült. Kühnel Márton 1961. március 23-án hunyt el csendben, falujában.
Forrás: Fazekas Imre: Kühnel Márton, AQUILA 1992. VOL.: 99 (205-207).
Illusztráció: Kühnel Márton korabeli hirdetése
Sorozatszerkesztő: Varga Zsolt, őrszolgálat vezető