Szűcs József 1927-ben, Mohácson született, és már egész fiatal korában elkötelezte magát a csata kutatása mellett. Mohács, Sátorhely, Majs térségében évtizedekig végzett terepbejárásaival olyan helyismeretre tett szert, amellyel az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek régészeinek is segítségére volt. Az évtizedek alatt felhalmozott tudásának köszönhető, hogy a mohácsi csata tömegsírjainak pontos helyére is ő hívta fel a szakemberek figyelmét.

2008-ban munkásságáért a Mohács Város Díszpolgára címet, 2018-ban a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen a Honvédelmi Minisztérium és az Agrárminisztérium kitüntetéseit vehette át. Munkásságának talán leghitelesebb emléket az 1978. novemberében a Szabad Földben megjelent cikk állít: „A mohácsi sík szegélyére pöttyintett falvakban beszélnek egy apró termetű, szíjas emberről, aki harminc esztendeje járja a határt. Télen-nyáron födetlen fővel látják — azt mondogatják róla az öregasszonyok, hogy visszajáró lélek. Sokan a fejüket csóválják vagy legyintenek: Szülejmán szultán aranyos hintaját kutatja ez is, mint a régi kincskeresők, akik a gazdagságot remélték a csatatértől... S micsoda helyeken bukkan fel a kicsiny, sörtebajszos, tar fejű ember! Ázott kukoricaföldeken verekszi át magát, szittyós, ingoványos réteken tapogatja a járást, és poros dűlőutakon gyalogol napjában húsz-huszonöt kilométert is. Néha megáll, gondterhelt arccal; töprengve árnyékba húzódik, aztán nyugodt, egyenletes léptekkel négyszöget lép a puszta mezőn. Ilyenkor úgy látszik, hogy a távolságot méri be a legközelebbi fűzfához vagy a kiszáradt patakmederhez. Kölkeden állítólag azt jósolták róla, hogy egyszer majd beszakad alatta a föld, s elnyeli örökre, mint a régi vitézeket, akikről senki sem tud.”

Szűcs Józsi bácsi, nyugodjon békében!

(Fotó: Szűcs József köszöntése 2018-ban a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen)