Visszaszorulóban a görög isten névrokona – a kis apollólepke

A faj Parnassius nemzetségneve a görögországi Parnasszosz-hegyre utal, amely a mitológia szerint a művészetek és a nap istenének, Apollónak a lakhelye volt. Carl von Linné, a modern rendszertan atyja adta a lepkének a nevet; a tudósról köztudott, hogy előszeretettel kölcsönzött neveket görög istenektől és mitológiai alakoktól a látványosabb lepkefajok számára.

Hazánkban elsősorban domb- és hegyvidéken fordul elő; az Alföldön ritka, reliktum jelleggel a nagyobb folyóink mentén élnek kisebb állományai. Élőhelyei az üde lomboserdők, liget- és láperdők. Életmódja szorosan kötődik a keltikefajokhoz (Corydalis spp.), különösen az odvas keltikéhez. A nőstény a petéit e növények elszáradt részeihez közel rakja le, majd a peték telelnek át. Tavasszal a kikelő hernyóknak rendkívül gyorsan kell fejlődniük, mivel tápnövényük rövid életű; a hernyók rejtőzködve, éjszaka táplálkoznak. A kifejlett imágók április elejétől június végéig repülnek.

Napjainkra a faj egész Európában visszaszorulóban van, és veszélyeztetetté vált. Fennmaradásához speciális, mozaikos élőhelyekre van szüksége: elengedhetetlen a hűvös mikroklíma, a hernyók számára a keltike, a repülési időszakban pedig a nektárnövényekben gazdag, nyílt gyepek jelenléte. A nektárforrások hiánya vagy a rétek beerdősülése könnyen helyi kihaláshoz vezethet.

A kis apollólepke védelme érdekében kulcsfontosságú a már meglévő, változatos élőhelyek fenntartása és azok összekötése. Mivel ezek a területek többségükben kezeléssel tarthatók fenn, a faj jövője a tudatos természetvédelmi munka sikerétől függ. Ezért a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a faj ismert somogyi élőhelyén, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben található Aranyos-patak mentén vízvisszatartással és állandó erdőborítással biztosítja a szükséges mikroklímát, a patakot kísérő üde gyepeken pedig kíméletes kaszálással tartja fenn a nektárban gazdag virágforrásokat.

A kis apollólepke Natura 2000-es jelölőfaj, a Vörös Könyvben szerepel, és a Berni Egyezmény hatálya alá tartozik. Magyarországon 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

(Szöveg és fotó: Kováts László természetvédelmi őr)