Tél az élővilágban

Ezek közül a gólya távolsági vonuló faj és rendszerint Afrikában tölti a telet, a gémek, kócsagok inkább csak Európa melegebb régiójába húzódnak a nagyobb hidegek beálltával. Mindkét stratégiát követő fajból vannak olyan egyedek – gémekből, kócsagokból több, gólyából kevesebb – amelyek a teljes téli időszakot megpróbálják itt, a Kárpát-medencében átvészelni. A jól szigetelő tollazatnak köszönhetően a hideg ritkán okoz problémát, az állatmenhelyre került madarak is általában nyílt, fűtetlen kifutóban tartózkodnak. Télidőben inkább a táplálékbázis szűkössége, az ízeltlábúak, kétéltűek, hüllők hiánya, a kevésbé mozgékony halak és rejtőzködő kisemlősök teszik próbára az itt maradó egyedek rátermettségét. Ezek a madarak néha valóban valamilyen betegség, sérülés miatt töltik a telet is velünk, sok esetben azonban nem tudjuk az okát ennek a viselkedésnek.

Sokszor keresik meg aggódva a nemzeti park igazgatóságokat azzal, hogy fogjuk be és ezzel mentsük meg az itt telelő madarakat. Ilyenkor a kollégák igyekeznek megállapítani, hogy sérült, beteg egyedről van-e szó, lógatja-e a szárnyát, rendellenesen mozog-e, közel engedi-e az embert. Azt is figyelembe kell venni, hogy ilyen időben az állatok takarékoskodnak az energiájukkal és igyekeznek csak a lehető legszükségesebb esetben szárnyra kapni. Ha röpképes madárról van szó, akkor a madár kergetését, befogását nem szoktuk megkísérelni, nehogy ezzel okozzunk kimerülést, sérülést az állatnak. Sérült, röpképtelen madarat, amennyiben biztonsággal befogható, természetvédelmi mentőközpontba, állatmenhelyre szállítjuk.

A természet körforgásának rendje az, hogy az állatok egyedei egy idő után elpusztulnak. A mérsékelt övön általában a tél a túlélés szempontjából a legkritikusabb időszak, a kevésbé rátermett egyedek sokszor ezt nem élik túl, de ne feledjük, hogy a természetben semmi sem megy veszendőbe. Az egyik állat teteme más fajok – sasok, ölyvek, rókák, sakálok – tápláléka lesz, ezzel lehetővé téve azok túlélését. A télen így elhullott madarak száma szerencsére csak töredéke a hazai költőpopulációnak, a faj fennmaradása szempontjából számottevő hatással nem bír. Tűnhet részvétlennek az evolúció ilyen működése, de évmilliárdok óta biztosítja az élővilág fennmaradását. Úgy véljük, hogy természetvédelmi szempontból leginkább akkor indokolt a beavatkozás, amikor az emberi tevékenység miatt sérül egy védett faj egyede, ilyen lehet például az áramütés, ütközés, gázolás. Természetesen az állatvédelmi, állatbaráti szempontok alapján történő mentőtevénységnek is megvan a legitimitása és a két tevékenység, illetve az azokat végző szervezetek szükség szerint ki tudják segíteni, egészíteni egymást, még ha indíttatásuk, motivációjuk néha különbözik is.

Amennyiben Ön is úgy véli, hogy segítségre szoruló egyedet lát, bizalommal vegye fel a kapcsolatot kollégáinkkal, akik legjobb szakmai tudásuk és a fenti elvek szerint meg fogják ítélni, hogy természetvédelmi szempontból látnak-e okot a beavatkozásra.