Tavaszi pillangónk, a farkasalmalepke

Délkelet-európai melegkedvelő erdős sztyepp faj, a Kárpát-medencében éri el északi és nyugati elterjedési határát. Magyarországon sok helyen, de inkább kisebb állományokban elterjedt. A hernyója monofág, ami azt jelenti, hogy kizárólag egyféle táplálékon él, esetünkben csak a farkasalma levelét tudja megenni, a lepke a nevét is a tápnövényről kapta. A farkasalma valamikor az ártéri és ligeterdők szélét özönszerűen kísérte, mára inkább nitrogénben feldúsult másodlagos zavart területeken jellemző. A tápnövény előfordulása kulcsfontosságú a lepke előfordulásához. Az imágó fehér színű petéit egyesével, vagy kisebb csoportokban a növény fonákára rakja. A farkasalma mérgező növény, mely méreganyag a feltűnő színezetű hernyókban is felhalmozódik, rossz ízűek lesznek, így a ragadozók, mint a pókok, vagy a madarak, nem szívesen fogyasszák. A hernyók a növényen bebábozódnak, egész télen át a következő tavaszig selyemfonalakkal az elfonnyadt növényhez rögzülnek. Ezért élőhelyén fontos az elszáradt növények védelme is, hisz csak így lehet a következő nemzedék biztosítása. Jelentősebb állományai hazánk keleti részén és a Duna mentén fordulnak elő, de a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetben is még több kisebb állománya ismert. A farkasalmalepke Natura 2000 közösségi jelentőségű faj, hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

(Kép és szöveg: Kováts László természetvédelmi őr)