Szemelvények a természetvédelem történetéből

A törökök kiszorítását követően és a XVIII. századi háborúk terhei miatt, a haditanács ösztönzésére fogadta el az országgyűlés az „1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról” című jogszabályt.  

Az újjáépítés, valamint a háborúk okozta növekvő igények miatt a drasztikusan csökkenő erdőterület, valamint a faanyaghiány tette szükségessé az új erdőrendtartás kiadását. Betartása a szabad királyi városok számára volt kötelező, a magán erdőbirtokosok számára legfeljebb ajánlás volt. Erdőfelügyelő alkalmazását rendelte el minden törvényhatóságnál. Az erdők védelme érdekében hozott törvénycikk megfogalmazta: „A közállományra káros erdőpusztítások megakadályozása végett, addig is, míg ezen dologról külön törvények alkotásával gondoskodva lesz, a karok és rendek Ő szent felsége jóváhagyásának hozzájárulásával határozták, hogy akár pazarlás okából, akár mivel a birtokjog kétes per vagy határjárási vita alatt áll, akár végül azért, mivel a közbirtoklás nincs szabályozva, bárkitől eredjen az erdők pusztítása: a vármegyék, a dolog törvényszerű és hathatós megvizsgálása után, a pusztító ellen indított ügyészi kereset terhe alatt, a szükséghez képest zárlatot is alkalmazván, akadályozzák meg a pusztítást; épségben maradván a vármegye által meghatározandó mérsékelt használat és a törvény útja.” 

Forrás
Illusztráció: Az állatok védelme (szerk.: Herman Ottó), Franklin Társulat, Budapest, 1883.
Sorozatszerkesztő: Varga Zsolt őrszolgálat-vezető