A telet a Szaharán túli Nyugat-Afrikában tölti, amit egy hazánkban gyűrűzött, több mint 5000 km utazás után Elefántcsontpart területén megkerült példány is bizonyít. A vörös gém nevét fekete csíkokkal tarkított, meghosszabbodott, repülés közben is jól látható vörösesbarna nyaki dísztollairól, illetve gesztenyeszínű begyéről kapta. Nagyobb testű szürke gém rokonánál kecsesebb, feje és nyaka karcsúbb és kígyószerűbb, a lábujjai pedig sokkal hosszabbak. A gémekre jellemzően a középső lábujj körme fogazott, amellyel dísztollait tudja fésülni. Hosszú lábujjai élőhelyére utalnak, amelyek elsősorban a zavartalan sűrű vízinövényzettel benőtt nagyobb kiterjedésű mocsarak, halastavak öreg gyékényes nádasai. Hosszú lábujjaival könnyedén tud járni a lebegő növényzeten, a nap nagy részét a sekély vízben mozdulatlanul állva tölti zsákmányállataira várva. Táplálékát elsősorban vízi rovarok, kisebb testű halak és kétéltűek alkotják. Titokzatos félénk madár, kevesebb időt tölt a szabadban, mint a szürke gém, és hajlamos a nádasban feltűnés nélkül megbújni. Költeni kizárólag kiterjedt, zavartalan, több évtizede nem aratott, vízben álló öreg avas nádasban tud. Fészkét magasan félbetört avas nádszálakra építi, amit a friss zöld nád idővel körbenő. Fészke alatt egyéb vízimadarak fészkelhetnek, mint például a tőkés réce, a cigányréce, vagy a kis vöcsök. Magyarországon kisszámú fészkelő. A vizes élőhelyek lecsapolása, az intenzív nádhasznosítás, a vaddisznók fészekpusztítása, a telelőterületen és a vándorlása során, a megállóhelyeken előforduló romló körülmények miatt veszélyeztetett, európai állománya csökken. A Pacsmagi-tavak vízimadár élőhelyre az első párok már megérkeztek, itt ritka, de rendszeres költő faj. A vörös gém hazánkban 1954 óta védett, jelenlegi státusza fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

(Szöveg és fotó: Kováts László)