Halljuk, de ritkán látjuk: az óriás énekeskabóca

2024. július 15.

Az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) nagy termetű és zömök rovar, amelynek testhossza akár a 40 mm-t is elérheti. Bár mérete lenyűgöző, rendkívül nehezen észrevehető a fák lombjai között.

Óriás énekeskabóca makrofotó

Átlátszó szárnyainak erezete feltűnően narancssárgás-vöröses, ami különleges megjelenést kölcsönöz. A faj nevét a hímek hangadásra való képességéről kapta. A potroh első szelvényében található kitinlemez segítségével keltik éneküket, amely messzire elhallatszik, és a nőstényeket csábítja a párzásra. A hímek július és augusztus hónapokban énekelnek, általában a fák koronájának és lombozatának felső részén. A hívó dalok más hímeket is vonzanak, amelyek összegyűlve énekkart alkotnak. Az imágók élete rövid, mindössze néhány hétig tart. Ez idő alatt párosodnak, és a nőstények lerakják petéiket különböző fás szárú növények vékony ágaiba. A lárvák a földben élnek és fejlődnek, amely akár több évig is eltarthat. Ezek a lárvák kizárólag növényi nedvekkel táplálkoznak, amelyeket gazdanövényeikből szúró-szívó szájszervükön keresztül vonnak ki. Az óriás énekeskabóca melegkedvelő, mediterrán jellegű élőhelyeket részesít előnyben, többnyire domb- és hegyvidéki erdőkben telepszik meg, de szőlőkben és kertekben is előfordul. Az emberek érdeklődését már régóta felkeltette ez a rovar. Énekük és nagy termetük miatt az ókorban is ismerték őket, sőt, a kabócák lárvái kedvelt csemegének számítottak az ókori Rómában.

Az óriás énekeskabóca hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

(Szöveg és fotó: Kováts László természetvédelmi őr)