Fokozottan védett szitakötőfaj a darányi Nagyberekben
2024. május 22.
Az utóbbi aszályos évek következményeként a patakok, mocsarak és kisvizek gyors kiszáradása nem csak a kétéltűek, hanem a szitakötők állományaira is rendkívül kedvezőtlenül hat.
A Duna-Dráva Nemzeti Park darányi Nagyberek elnevezésű láptavának egyik ismert, fokozottan védett, veszélyeztetett faja a lápi álarcos-szitakötő. A láptó az utóbbi 10 évben szinte minden nyáron kiszáradt és a tavaszi feltöltődéskor sem érte el korábbi vízszintjét. Emiatt egyre inkább kétségessé vált ezen ritka szitakötőfaj állományának fennmaradása. Sajnos az elmúlt évben már a kutatók sem mutatták ki jelenlétét.
Ilyenkor felmerül a kérdés: miként és honnan tud egy ilyen faj visszatelepülni régi élőhelyére? Szerencsére az idei évben újra előkerültek egyedei, a területet rendszeresen kutató Selyem József jelezte megfigyelését. A tavat bejárva sikerült megfigyelni néhányat és fotókat is készíteni róluk. A faj könnyen felismerhető fehér „arcáról”, mely csak egy közeli rokonfajra jellemző. Élőhelye a hínárvegetációban gazdag, sekély mocsaras/lápos jellegű vizek. Itt a hímek jellegzetes viselkedésük során – egy kisebb nyíltvizű öblöcskét őrizve – üldögélnek a víz fölé belógó növényi részeken. Ezen helyeket keresi fel a nőstény szitakötő, mely potrohát a nyílt vízbe érintve rakja le petéit, miközben a hím fölötte lebeg. A kifejlett szitakötő általában nem repül messze nevelkedési helyétől.
A faj Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj, hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
(Szöveg és fotó: Horváth Zoltán tájegységvezető)