A vadon élő állatok nem „kis kedvencek”

A fehér és fekete gólyák fészkeire felhelyezett kamerák közvetítik a madarak életét, párba állását, a fiókák kikelését és sajnos gyakran a pusztulásukat is. Sok embert megrendít ilyen közelből látni azt, ahogy a természet működik és sokan szólalnak fel a fiókák fészekből történő eltávolítása és mesterséges nevelése mellett. Amikor a természetvédők az állatmentőkkel szemben azt az álláspontot képviselik, hogy a fiókákat nem kell feltétlenül kimenteni a fészekből, akkor erre is megvan a szakmai okuk.

A természetben élő állatok abban különböznek a háziállatoktól vagy az állatkertben élő fajtársaiktól, hogy intenzív kapcsolatban vannak a környezetükkel és egy nagyobb ökológiai rendszer részei. Ki vannak téve a természet viszontagságainak, ragadozók és paraziták támadják őket és ők is elfogyasztják a zsákmányállataikat, teszik mindezt a sok-sok év alatt kialakult evolúciós programjuk alapján. Valószínűleg senki sem gondolja kegyetlen dolognak, ha egy gólya kétéltűek, kígyók, halak, kisemlősök (köztük számos védett és fokozottan védett faj egyedeit) és ízeltlábúak tízezreit öli meg azért, hogy saját magának és utódainak táplálékot biztosítson. Ha ez a táplálék szűkös, akkor a már kikelt fiókák között is szelektál és a gyengéket saját maga pusztítja el (ahogy ez több alkalommal látható is a kamerák által), és ha a saját létfenntartása vagy a fiókák etetése között kell választania akkor az előbbi mellett dönt. Ez nem valami emberi értelemben vett gonoszság, hanem ezzel tudja biztosítani, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy jövőre is visszatérhessen a költőhelyre és újabb fészekaljjal próbálkozhasson. A természetvédelem szerepe az, hogy ennek a lehetőségét biztosítsa, esetünkben a fekete gólyák számára is. Ennek érdekében igyekszünk megőrizni az idős, fészkelésre alkalmas erdőállományokat, vizes élőhelyeket állítunk helyre, hogy stabilizáljuk a táplálékbázist, villanyvezetékeket építünk át és teszünk föld alá, hogy csökkentsük az áramütés kockázatát. Azokban az esetekben, mikor a védett faj egyedeit valamilyen emberi hatásra éri károsodás, például villanyvezetékkel ütköznek, áramütést szenvednek, elgázolják vagy megmérgezik őket, akkor a természetvédelem szakemberei is a mentőközpontok munkatársainak segítségét veszik igénybe, bízva abban, hogy a felgyógyult madarak a természetbe is visszabocsájthatók lesznek.

Az elmúlt években Gemencen azt figyelhettük meg, hogy a fekete gólyák populációja stabil, bár a költés sikere évről évre változik. Kivételesnek számítana még jó években is, hogy minden fészekből kirepüljön a biológiailag lehetséges 4-5 fióka. Szerencsére a gólyák hosszú életű madarak, akár 15 éves életkoruk elég arra, hogy átvészeljék a rosszabb költési eredménnyel záruló éveket is. Mint minden vadon élő madárfajnál a fiatalok mortalitása (elhullása) igen magas, minden bizonnyal a kikelő gólyafiókák több mint fele az egyéves kort sem éli meg. Jobb években akár harminc Duna menti fészekből is kirepülhetnek fiókák, kedvezőtlen években, mint a mostani is, talán ha tíz fészekben lesz sikeres a költés. Mindezek ellenére a stabil költő állomány megléte azt mutatja, hogy a faj és populáció megőrzése irányában tett természetvédelmi intézkedések meghozzák az eredményüket.

Viharos időjárás, táplálékszűke vagy ragadozók miatt mindig is pusztultak el fiókák, de amíg a modern technika nem tette lehetővé, hogy azt akár az otthoni számítógépünkön vagy telefonunkon is láthassuk, ez kevésbé hatott az érzelmeinkre. A szakemberek már akkor is nyomon követték az állományok alakulását és látták, hogy a kirepült fiókák száma évről évre változik, táplálékban gazdag években több, máskor kevesebb fiókát nevelnek a természetben élő madárfajok. A kedvezőtlen körülmények érthetően nem csak egy kiválasztott fészekaljat érintenek, hanem a teljes populációt, sőt más hasonló táplálékbázist használó fajokat is, így például gémeket, kócsagokat is. Könnyen belátható, hogy ha arra alapoznánk egy terület madárvilágának fennmaradását, hogy rosszabb években mi emberek vegyük át a fiókák gondozását (Magyarországon több száz, Európában több ezer pár fekete gólya fészkel), lehetetlen küldetésre vállalkoznánk.

Nem megkérdőjelezve az érdeklődők jóindulatát és őszinte érzelmeit, arra kérünk mindenkit, hogy fogadja el a természet működésével együtt járó, nekünk néha kegyetlennek tűnő történéseket is.