Élővilág védelem
Az Igazgatóság működési területén az alábbiakban bemutatott élőhely- fajvédelmi programok, élőhely-rehabilitációk megvalósítása zajlik.
1. Erdők; gyepek; vizes és vízi élőhelyek
Erdők
Természetvédelmi szempontból fontos, hogy nagy területet foglalnak el az erdők. A víz által befolyásolt jellemző értékes erdőtípusok az égerlápok, puhafás- és keményfás ligeterdők, domb és hegyvidéki területeken az illír jellegű gyertyános-tölgyesek és bükkösök. A szántóföldi gazdálkodás térfoglalása miatt ma már csak hírmondóban akad kisebb homoki tölgyes és lösztölgyes erdőfolt. Az erdei élőhelyek olyan növényritkaságoknak adna otthon mint a bánáti bazsarózsa (Peonia banatica), a fekete galagonya (Crategus nigra), szarvasbangó (Ophris scolpopax ssp. cornuta), majomkosbor (Orchis simia). A dél-dunántúli erdők állatvilágának védett fajai közül a teljesség igénye nélkül megemlíthető a havasi cincér, fekete gólya, rétisas, barna kánya, vadmacska.
Gyepek
A gyepek, bár területük jóval kisebb mint az erdõké, szintén számos természetvédelmi érték hordózói. A síkvidékek mocsárrátjei és nedves gyepei, a foltokban megmaradt löszpuszta maradványok, a Mecsek és a Villányi-hegység sziklapgyepei valamint a belsõ-somogyi és mezõföldi homoki gyepek képviselõ mind megtalálhatóak a védett területek hálózatában. A gyepek növényi közül különleges természetvédelmi értéket képvisel a magyar kikerics, bakszarvú lepkeszeg, magyar méreggyilok, szalmagyopár, állatfajok közül a magyar tarsza, a villányi télibagoly, az ürge és a kerecsen.
Vizes és vízi élőhelyek
Vizes és vizi élõhelyek egyrészt a két folyó mostani és hajdani árterületén, másrész a domvidéki tájak völgytalpjain, illetve a homokvidékek mélyebben fekvő területein jöttek létre valamikor a mainál nagyobb kiterjedésben, ám a klimatikus változások és méginkább az emberi beavatkozások következtében kiterjedésük folyamatosan csökken. A két nagy folyó, a Duna és a Dráva mellékágai és holtágai, a domvidékek elmocsarasodó völgytapjai és mesterségesen kialakított halastórendszerei, a Belső-Somogyra jellmező homokhátak közötti lápok, égerlápok, zsombékosok mind megtalálhatóak régiónkban. Védett növényfajok közül az aldrovanda, a vidrafű, a mételyfű, a békaliliom, vizi lófark találta meg itt az élőhelyét, állatfajok közül a cigányrécét, mocsári teknős és vidrát emelhetjük ki.
2. Fajvédelmi programok
Tátorján (Crambe tataria)
Tolna megyében az egykor jelentős kiterjedésű löszpusztagyepekek maradványainak fokozottan védett növénye. A tolnai élőhelyek nagy része természetvédelmi oltalom alatt áll, de a populáció kis mérete és fragmentáltsága miatt a növény aktuálisan veszélyeztetett. Fő veszélyeztető tényezői az élőhelyeinek becserjésedése valamint a környező mezőgazdasági területeken használt kemikáliák.
Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)
A Kelet-Mecsek déli lejtőinek színpompás, fokozottan védett növénye, amelynek a világállományának 95%-a található itt. Veszélyeztető tényezői egyes erdészeti tevékenységek, gyűjtés, élőhelyének csökkenése.
Aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa)
Belső-Somogy két láptavában élő rovarfogó hínár, amely valamikor elterjedt volt a Dráva holtágaiban is. Jelenleg az élőhelyéül szolgáló lápok kiszáradása fenyegeti a populációt.
Villányi télibagoly (Polymixis rufocincta ssp isolata)
A kárpát-medencei bennszülött lepkealfaj egyetlen ismert populációja a Villányi-hegységben található. Mivel csak egyetlen kis populáció él belőle ezért az élőhelyén bekövetkező bármilyen nem kívánt esemény (pl. tűz) komoly hatással lehet a lepkeállományra.
Haragos sikló (Coluber caspius)
A nagytermetű siklófaj hazánkban már csak néhány, egymástól elszigetelt élőhelyen maradt fenn pár száz példányra tehető populációban. Fő veszélyeztető tényezői az élőhelyeinek csökkenése mellett a kóbor kutyák, macskák általi predáció, a turisták általi zavarás és valószínűleg az illegális gyűjtés is.
3. Élőhelyrehabilitációk
A természetes élőhelyek csökkenésének fő oka általában az emberi tevékenységben keresendő, részben a területek máscélú hasznosítása során károsodhatnak illetve tűnhetnek el élőhelyek, részben a nem megfelelő, a természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó kezelés, használat következtében. Az Igazgatóság fő céljai közé tartozik a természetvédelmi szempontból kiemelkedő, de valamilyen okból rontott területek újjáélesztése. Ez a terület degradációjától függően lehet revitalizáció, rehabilitáció vagy élőhely rekonstrukció. Jelenleg az alábbi tevékenységek tervezése illetve kivitelezése van folyamatban.
Duna- menti vizes élőhely rehabilitációs program (GEF)
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1997 óta foglalkozik a kezelésébe tartozó gemenci és béda-karapancsai tájegységek ökológiai, hidrológiai problémáival. Az árterek mára nagymértékben elvesztették eredeti adottságaikat. A bajok fő forrása, hogy a Duna folyóágya, vízjárása az elmúlt száz évben mintegy másfél méterrel mélyebbre került. A gazdag faunájú területek így nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, száradni, zsugorodni kezdtek. Egyre kevésbé nyújtanak alkalmat a halak, vízhez kötött szervezetek szaporodására, ez pedig ökológiai problémák egész láncolatát indította el. A bevágódás, azaz a folyóágy mélyebbre kerülése egyértelműen az elmúlt kétszáz év folyamszabályozási tevékenységének eredménye, amelyek az elmúlt évtizedekben teljesedtek ki. A törekvések értelmében a mellékágakat elzárták, azok eliszapolódtak, és szintén hozzájárultak a vizes élőhelyek degradálódásához, akárcsak a belvízrendezési beavatkozások. Az élőhelyek rekonstrukciójának célja egyértelmű: vízzel kell ellátni azokat a területeket, ahová most nem jut el, és ha kell, mesterségesen ott tartani. Természetesen mindezt oly módon kívánják elérni, hogy a folyamat később minél inkább automatikusan működjön - ahogy tette azt a folyamszabályozások előtt. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága 2001-ben nyújtott be pályázatot a Világbank GEF (Global Environmental Facility) alapjához. A projekt mintegy 20 ezer hektárnyi hullámtéri terület vízügyi restaurációját irányozza elő, összesen mintegy 3,5 millió dollár értékben. A 3-4 év időtartamra tervezett munkálatok során kotrások történnek, zsilipek kerülnek megépítésre, kövezéseket és folyamszabályozó műveket kell átépíteni, illetve egy monitoring-rendszert létrehozva a beavatkozások hatása is nyomonkövethetővé válik. Azon felül, hogy a védett területek ismét pezsgő vizes élőhelyekké válnak, a program végső célja a Duna, és a folyón keresztül a Fekete-tenger tisztítása. A jól "működő" árterek ugyanis évente mintegy 200 tonna nitrogén és 28 tonna szerves eredetű tápanyag megkötésére alkalmasak. Jelenleg a program előkészítése a tervek és hatástanulmányok készítése folyik.
Riha-tó élőhelyrehabilitáció
A Mohácsi-szigeten található valamikori holtágból képződött morotvató a Dunától teljesen elszigetelődött vízellátással. A tavat az idők során két helyen is áttöltötték így három tóegység jött létre, a morotva egy része pedig feltöltődött. A rehabilitációs tevékenység során a talajvizet a tóba vezető csatorna kitisztításra került, így a szigeten összegyűlő vizek fel tudják tölteni a tavat. Az egyik áttöltést elbontottuk, hogy újra egységes vízfelület jöhessen létre, a vízre úszó fészekszigeteket telepítettünk. A tó egy feltöltődött szakaszán mederkotrási munkákat végeztünk el.
Vén-Duna rekonstukció
A Gemenc területén egy összefüggő vízrendszer vízellátásának biztosítása volt a cél. Ennek érdekében elbontásra került a Baja fölötti Vén-Duna befolyásánál létesített kő áttöltés. A Vén-Dunából táplálkozok kisebb ágak (pl. Csertai-Duna) erősen feltöltődött szakaszain kotrások történtek és a zsilipek kerültek elhelyezésre azzal a céllal, hogy a magas vízálláskor a rendszeren keresztül az ártérre érkező vizet a lehető leghosszabb ideig ott tartsa és megakadályozza az ártér idő előtti kiszáradását. A beavatkozásokkal el lehetett érni, hogy a terület egyik legfontosabb, fokozottan védett holtága, a Nyéki-tó vízellátása jelentős mértékben javuljon.
Gyeprekonstrukciók, rehabilitációk
Az Igazgatóság illetékességi területén a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepek jelentős része nem kapja vagy a múltban nem kapta az élővilág szempontjából megfelelő kezelést. Ez egyrészt a kilencvenes évek elején-közepén bekövetkezett nagymértékű állatállomány csökkenésből ered, sok területen ugyanis felhagytak az addig folytatott legeltetéssel illetve kaszálással, ezzel pedig beindult egy , többé kevésbe természetesnek tekinthető- szukcessziós folyamat ami a gyepek teljes becserjésedéséhez vezethet. Másrészt a gyepek egy részét a más célú használat szüntette meg, itt főként a füves területek felszántása és részben a beerdősítése történt meg. Ott, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik, igyekszünk visszaállítani a természetvédelmi szempontból kedvezőbb állapotot. Ez sok helyen a cserjeborítás visszaszorításából, csökkentéséből áll és amennyiben tudjuk a terület használatát is igyekszünk megoldani. Más esetekben a felszántott gyepek újbóli füvesítést végezzük el. Ilyen beavatkozásokra került sor többek között a Dél-Mezőföld TK lösz- és homoki gyepjein valamint a Darányi Borókás területén is.
4. Pannon gyepek élőhelykezelése Magyarországon
A magyarországi természetközeli gyepterületek európai viszonylatban is kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselnek. Jelentős részük ún. másodlagos gyep, vagyis az elmúlt évezredek kíméletes tájhasználatának köszönheti létrejöttét. Fenntartásuk, gazdag élőviláguk megőrzése továbbra is az emberi használat módján múlik.
Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai nem kedveztek a hazai gyepek megőrzésének. Összterületük például csupán 2005-ben 2,7 %-kal csökkent (forrás: KSH). Eltűnésük oka elsősorban a szántóvá alakításuk, illetve a fásításuk. Gyakori, hogy a használatuk szünetelése miatt spontán cserjésedés, erdősödés indul be rajtuk. Természetvédelmi értékük csökkenését eredményezi számos, napjainkban országszerte általánosan jellemző helytelen gazdálkodási gyakorlat is.
A fenti komplex problémakörre keres megoldást a "Pannon gyeptípusok élőhelykezelése Magyarországon" című LIFE-Nature projekt. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság három mintaterülettel vesz részt a projektben, ezek a Dél-Mezföld Tájvédelmi Körzet Területén a Nagydorogi Szenes-legelő és a Leányvári-völgy, valamint a Nemzeti Park területén a Darányi-borókás.