Cikta juh
A cikta juh hazánkba a török uralmat követő betelepítések nyomán érkező németajkú lakossággal került be. Magyarországon elsősorban Tolnában és Baranyában tenyésztették. A dél-dunántúli svábajkú falvak jellegzetes fajtája. Innen ered a fajta másik neve: tolna-baranyai sváb juh. Minden sváb portán megtalálható volt egykoron.
A ciktát eredetileg kétszer nyírták, és háziipari termékek készültek gyapjából. A gyapjából készítették az asszonyok a vastag zoknit a „fuszeklit”, az ujjasokat, a kesztyűket, valamint a sváb kézművesek jellegzetes papucsát a „pacskert”.
Az országos Állattenyésztési Felügyelőség érdeme, hogy nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket az egykori sváb tenyésztőktől. A merinó hatást sikerült kiküszöbölni a fajtából, és így nagy értékű állomány jött létre.
A Magyar Juh- és kecsketenyésztő Szövetség az a társadalmi szerv, amely törzskönyvezi, a Magyar Szürke Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete pedig irányítja tenyésztését. A cikta az a harmadik juhfajtánk, amelyet mindenképpen fenn kell tartani, mivel a legnagyobb és legtisztább állomány Magyarországon található ebből a fajtából. Cél az őshonos fajta genetikai képességének megőrzése, eredeti genetikai varianciájuk fenntartása. A fajtának jelenleg gazdasági haszna nincs, kizárólag génmegőrzési célból tartják fenn négy tenyészetben.