magyar english
Térkép

 
 
 
Mentés
Mentés
Facebook
Videók, fotók
 
 
 
 
 
NATURA2000 fenntartási tervek
 
KooKoo - az éneklő óra

Fontos
A honlapon található fotók szerzői jogi oltalom alatt állnak. Felhasználásuk, másodközlésük csak írásos megállapodás aláírását követően lehetséges.

Jelen honlap a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hivatalos honlapja (www.ddnp.hu). Az egyéb más oldalakon található, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal kapcsolatos információkért nem vállalunk felelősséget.
 
Programjainkon mindenki saját felelősségére vesz részt. A résztvevők tudomásul veszik, hogy a programokon kép-, illetve videofelvétel készülhet. A részvevők a programokon való részvételükkel hozzájárulnak a kép-, videofelvétel készítéséhez, és annak a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság weboldalaira és Facebook oldalaira történő feltöltéséhez, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kommunikációjához, marketingjéhez történő időbeli korlátozás nélküli felhasználásához.
Fehér fűz – az ismeretlen ismerős
 
A kora tavaszi első meleg napsütésekkel kezdenek zöldülni a kisebb vízfolyások és nagyobb folyóink mentén található különböző fűz fajok. Zsenge hajtásaik a tél végét, a tavasz közeledtét jelzik és egyben a megújuló életet is.
   
 
A fűz név nem a fű szó származéka, ez a fanevünk is minden bizonnyal a ősi örökség, de finnugor megfelelői meglehetősen vitatottak. Oklevelekben már 1001-től adatolható, növénynévként 1251-ben bukkan fel a magyar írásbeliségben: „Ibi est salix qui uocatur Surkzfyzv”. Meliusz Juhász Péternél 1578ban szintén szerepel, Verancsics Faustus Dictionariumában 1595-ben füez-fa ’Salix’. Benkő Józsefnél 1783-ban füz-fa, füsz-fa.Diószegi Sámuelnél 1813-ban fűz. A nyelvjárásokban fűzfa, ficfa, füc, pimpófa, vidrafa.
 
A „fűz” – Salix, mesterséges csoportosítás, fajai a „Salicales” fűzvirágúak rendjébe tartoznak, akárcsak a nyárfák. Legnagyobb méretet elérő és leggyakoribb faja a fehér fűz (Salix alba L.), mely állományalkotóként főleg a Duna és mellékfolyói mentén található. Nagy termetű fa, elérheti a 30-35 métert, barnásszürke kérge repedezett, levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű. Életkora elérhető a 10-120 évet. Korán – március végén, április elején – jellegzetes illattal virágzik, jó mézelő, nagy becsben álló kiváló méhlegelő. Termését pimpó vagy barka névvel illették. A fehér fűz barkáinak szedési ideje március vége és április eleje; a virágvasárnapi szertartások fontos kelléke volt a barkás ága. Nagy vihar közeledtekor füstöltek vele. Torokfájás ellen barkát nyelettek a beteggel. Lakások díszítésére is használták.
 
A fehér fűz egyes változatainak egyedülállóan hajlékony, szilárd és ellenálló fájából készül a krikettütő. A vesszőfonás mestersége az újkőkorszak óta ismert. Magyarország határain belül a 20. század elején a hivatalos statisztika szerint átalagosan településenként tíz család foglalkozott kosárfonással, kaskötéssel. Az egykori magyar parasztportákon a sokféle termény behordására, tárolására használt kosarak hajlékony fűzvesszőből készültek, amelyet kifejezetten erre a célra meghagyott fűzfákról (úgynevezett botoló füzek) gyűjtöttek be. De készítettek fűzfafonatból tyúkólat, kerítést, pásztorszállást (cserényt), halászszerszámokat (tapogató és varsát), sőt a sövényfalú házak falának vázát is földbe szúrt karók közötti vesszőfonat alkotta. Ezeknek az eszközöknek mára, a műanyagok korában már hírmondójuk is alig akad.
 
A herbalisták számára a fűz egyet jelent a hatásos fájdalomcsillapítóval, az aszpirinnel, ugyanis a gyógyszert eredetileg a fűfa kérgében lévő anyagból, a szalicinból állították elő. A fűz latin salix, genitivus salicis alakjával függ össze a régi gyógyszer, a salicin (Plinius, Dioszkuridész). Gyógyhatásával eleink is tisztában voltak. Diószegi azt írja Orvosi Fűvész Könyvében (1813), hogy „A’ Fűznek minden fajainak, és kivált 2-3 esztendős galyjainak kérgébenn, öszvehúzó keserűség van; és azokkal, a’ külső Országi drága Khínai [kinin] helyett, sokat tanult Orvosok nagy haszonnal éltek.”

Szöveg és fotó: Sztellik Endre
   
 
2019.04.12.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design