magyar english
Térkép

 
 
 
Mentés
Mentés
Fekete gólya LIVE!
A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében található egyik fekete gólya fészeknél elhelyezett kamera képe ide kattintva tekinthető meg!
 
Mentés
Facebook
Videók, fotók
 
 
 
Mentés
NATURA2000 fenntartási tervek
 
KooKoo - az éneklő óra

Fontos
A honlapon található fotók szerzői jogi oltalom alatt állnak. Felhasználásuk, másodközlésük csak írásos megállapodás aláírását követően lehetséges.

Jelen honlap a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hivatalos honlapja (www.ddnp.hu). Az egyéb más oldalakon található, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal kapcsolatos információkért nem vállalunk felelősséget.

Programjainkon mindenki saját felelősségére vesz részt. A résztvevők tudomásul veszik, hogy a programokon kép-, illetve videofelvétel készülhet. A részvevők a programokon való részvételükkel hozzájárulnak a kép-, videofelvétel készítéséhez, és annak a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság weboldalaira és Facebook oldalaira történő feltöltéséhez, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kommunikációjához, marketingjéhez történő időbeli korlátozás nélküli felhasználásához.
» Védett természeti területek » Természetvédelmi területek
Természetvédelmi területek
 
Babócsai Basakert Természetvédelmi Terület

A Babócsai Basakert TT egyedülálló értéke a nárciszmezővel borított, műemléki védelem alatt is álló történelmi romkert.
A Basakert az egykori árpádkori település, később a középkori mezőváros, végül a török település 1980-as években feltárt, majd visszatemetett maradványait rejti. Itt volt Somogy megye legnagyobb alapterületű földvára. Az egykori épületek közül csak a gótikus Szent Egyed plébániatemplom kb. 1,5 m magasságú falazata látható. A nárciszmező különlegessége a csillagos nárcisz (Narcissus stellaris), mely a török idők óta virágzik a területen. Az elmúlt évszázadok során keveredett, hibridizálódott a közönséges fehér nárcisszal, így a részaránya kb. 15%-ra csökkent. Az évi 5-6 ezer látogató döntő többsége a virágzás idején (április vége – május eleje) keresi fel a Basakertet, s különösen a Nárcisznapokon nő a terület látogatottsága. A terület jellegzetességét adó csillagos nárcisz (Narcissus stellaris) mellett védett növényként a szártalan kankalin (Primula vulgaris) is előfordul.  A terület jellemző növénytársulása a franciaperjés kaszálórét (Pastinaco-Arrhenatheretum).
A terület elsősorban botanikai és kultúrtörténeti szempontból jelentős, kis kiterjedésű védett terület, így állatvilága csak a környéken előforduló és ehhez az élőhelyhez kötődő fajokkal jellemezhető.
Védetté nyilvánítva: 6/1977. OTvH hat.
Terület nagysága: 13,2 ha
 
 
 
Baláta-tó Természetvédelmi Terület és Erdőrezervátum

Somogy megye legrégibb természetvédelmi területe, 1942-től már védett. Védettségét gazdag növény- és állatvilága, illetve a jégkorszaki lápmaradvány megőrzése indokolja. 2008-ban a Baláta-tó Természetvédelmi Terület bekerült a hazai erdőrezervátumok sorába, így további értékes természeti területek kaptak oltalmat. A Baláta ma is lefolyástalan, csapadék és talajvíz táplálja. Legnagyobb értéke, hogy a lebegő hínártársulásoktól a láperdőkig számos lápi növénytársulás található itt, továbbá több országosan ritka növény- és állatfaj élőhelye. A láptó legnevezetesebb növénye a rovaremésztő aldrovanda és a fokozottan védett szíveslevelű hídőr. További jelentős botanikai érték a tőzegeper, a vidrafű, a tőzegmoha és a kárpáti sáfrány. A védett terület gazdag állatvilágából elsősorban a keresztes vipera fekete változatának előfordulása, továbbá a fekete gólya, cigányréce, réti sas és barna rétihéja fészkelése illetve a csalitjáró pocok és a vidra jelenléte érdemel említést. A terület megközelíthető a Kaszóból közlekedő erdei kisvasúttal, továbbá jelzett sétaúton a kaszói kisvasút állomástól gyalogosan. A védett természeti területen egy madármegfigyelő toronyból tekinthető meg a láptó medencéje.
Védetté nyilvánítva: 505510/1941.I.b.3.
Erdőrezervátummá nyilvánítás: 19/2008 (VIII.22.) KvVM rendelettel
Védett terület nagysága: 342 ha

 
 
Bölcskei nőszirmos Természetvédelmi Terület

A Bölcskei nőszirmos Természetvédelmi Terület két nagyobb, geomorfológiájában és vegetációjában teljesen eltérő területegységből áll. A Paks-seregélyesi táblarög keleti letörésénél található 29 hektáros löszvölgy löszpusztarétjein olyan védett növényfajok megőrzése a cél, mint a fokozottan védett, európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű tátorján, vagy a névadó apró nőszirom, melynek itt fellelhető állománya országos jelentőségű. Ezen túlmenően fontos feladat a napjainkra eltűnőben lévő növénytársulás, az Élővilágvédelmi Irányelv I. függelékében is szereplő löszpusztarét élővilágának megóvása védett és nem védett növény- és állatfajaival együtt. A Madocsai teraszon, a Paks-seregélyesi táblarög keleti letörésének lábánál található nádas, mocsaras terület a Duna egykori árterületének maradványa. Természetközeli állapotából és sziget jellegéből adódóan fontos élőhelye sok védett növényfajnak (pl.: mocsári kosbor, tavaszi tőzike, nádi boglárka), illetve fontos táplálkozó-, szaporodó-, és pihenőhelye védett és fokozottan védett állatfajoknak (pl: haris, bölömbika, vidra). A Duna menti ökölógiai folyosó részét képezi, így a vonuló állatfajok számára is fontos pihenő és táplálkozó terület.
Védetté nyilvánítva: 15/2007. (III. 30.) KvVM rendelet
Védett terület nagysága: 111,16 ha
 
 
 
Bükkhát erdőrezervátum

A Bükkhát erdőrezervátum a Dráva-menti síkságon, az Ormánság erdőgazdasági, ill. néprajzi táj területén, Páprád, Vajszló, Baranyahídvég, Sámod községhatárokban terül el. A területen síkvidéki gyertyános-tölgyesek és tölgy-kőris-szil ligeterdők értékes állományai találhatók, melyekben fekete gólya és vörös kánya is fészkel.
Az erdőrezervátum-hálózat kiépítésének célja, hogy megismerjük erdeink bonyolult működését elsősorban természetes viszonyok között, továbbá az emberi beavatkozások hatásait vizsgálva. A magterület esetében cél a természetes erdődinamikai folyamatok érvényre jutásának elősegítése és annak megfigyelése, hogy a gazdálkodás és más emberi beavatkozások megszűntével az erdő hogyan alakul át. A védőzónában a védelmi funkciók fenntartása mellett kiemelt cél a kísérleti erdőgazdálkodás, a nagy területű tarvágásos vágásmód helyett új erdőhasználati eljárások kidolgozása, összehasonlítása és bemutatása.
Védetté nyilvánítva: 11/2007 (III. 30.) KvVM rendelet
Védett terület nagysága: 452,2 ha

 
 
Csokonyavisontai Fás Legelő Természetvédelmi Terület

A terület védelmének célja, hogy a Belső-Somogyra jellemző fás legelőt a hozzá tartozó növény- és állatfajokat megőrizze, valamint lehetőség szerint a legeltetéses, extenzív gyepgazdálkodás feltételeit biztosítsa. A csokonyavisontai fás legelő még őrzi az évszázados hagyásfákat, valamint a savanyú homoktalajokra jellemző növénytársulásokat. A terület védett értékei mellett a fás legelő tájképi értéke is figyelemre méltó.
A terület tengerszintfeletti magassága 120-140 m között változik. E kis kiterjedésű területen belül is érezhető a Belső-Somogyi tájra jellemző változatosság, a homokbuckák és a köztük található mélyedések, laposok váltakozása. A hullámos felszín következtében kialakult erdőtársulások közül még megtalálhatóak a gyertyános-tölgyesek, a cseres-tölgyesek, valamint az égeres liget- és láperdők. A fás legelő az elmúlt századok legelő gazdálkodásának következtében alakult ki, mely során elsősorban szarvasmarhával és disznóval hasznosították a területet. A legeltetéses gyepgazdálkodás megszűnése következtében a nyílt területek aránya folyamatosan csökkent. A megmaradt gyepterületek fenntartása a jövő fontos természetvédelmi kezelési feladata. A fás legelő legfontosabb védett növényfajai közé tartozik a halvány sáfrány (Crocus vittatus), az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) és a pompás kosbor (Orchis laxiflora ssp. elegans). Gerinctelenek közül említést érdemel a nagy tűzlepke (Lycaena pispar). A madarak közül fontosabb költő faj a fekete gólya (Ciconia nigra), a barna kánya (Milvus migrans), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a darázsölyv (Pernis apivorus), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a közép fakopáncs (Dendrocopos medius).
Védetté nyilvánítva: 5/1977 OTvH hat.
Terület nagysága: 437,47 ha
 
 
 
Csombárdi rét Természetvédelmi Terület

A Dél-Dunántúl e jellegzetes mintegy 50 ha-os területe Belső-Somogy keleti peremén található Mezőcsokonya és Csombárd községek között. A 143-153m tengerszint feletti magasságú, futóhomok alapkőzetű síkság természetes növénytakaróját különböző típusú lomberdők alkották. A tájhasználat következtében az eredeti erdőtársulások egy része eltűnt, más része átalakult.
Jellegzetessége egyrészt a vizes élőhelyek sokfélesége (jellemző fajainak nagy része lápi és mocsári típusú élőhelyekhez kötődik), másrészt a buckahátak régóta kezelés alatt lévő száraz homoki legelői, melyeknek gerinctelen faunájában sok értékes, védett faj éppen a hosszú ideje fennálló kezelésnek köszönheti populációjának fennmaradását.
A Csombárdi rét jellemző védett növényfajai közt megtalálható az agárkosbor (Orchis morio), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a bugás sás (Carex paniculata), a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp.nigricans), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), a pompás kosbor (Orchis laxiflora ssp. elegans) és a vidrafű (Menyanthes trifoliata) is.
Védetté nyilvánítva: 26/2007. (VIII. 9.) KvVM rendelet.
Védett terület nagysága: 53,4 ha
 
 
 
Dávodi Földvári-tó Természetvédelmi Terület

A Mohácsi-szigeten - Dávod község határában – található, természetes úton lefűződött morotvató, mely kb. a XVIII. század óta állóvíz. Nevét a tőle keletre található Földvár-dombon álló, ősi földvárról kapta, melynek nyomai máig fellelhetők. A Földvári tavat a múlt században halastóként hasznosították, de az extenzív gazdálkodás nem változtatta meg lényegesen természeti adottságait. A néhol kiszélesedő, máshol keskenyebb nádfallal övezett tó és környéke igen gazdag vízi világnak biztosít élőhelyet.
Több mint száz védett madárfaj fészkel a területen, valamint számos faj használja táplálkozó, vonuló, és pihenőhelyül. Többek közt olyan ritkaságok is előfordulnak itt, mint a cigányréce, hazánk egyetlen fészkelő vadlúdfaja a nyári lúd, a fekete gólya, a holló, a réti sas, a barna kánya. Alkalmilag a kerecsensólyom is megfigyelhető. A nádas-gyékényes öblökben szinte valamennyi hazai gémfaj költ, de fészkel búbos vöcsök, vízityúk, és több nádi énekes madár faj, pl. a ritkaság számba menő kékbegy és fülemülesitke is. Az ingoványos részeken guvat és kis vízicsibe, távolabb bíbic és piroslábú cankó él.
A tó a fokozottan védett emlős fajunknak, a vidrának is kedvező életteret biztosít. A védett növényfajok közül a sulyom, és a feltűnő virágú fehér tündérrózsa is előfordul.
Védetté nyilvánítva: 19/2000. (VII.24.) KöM r.
Védett terület nagysága: 74,3 ha
 
 
 
Dunaszekcsői Löszfal Természetvédelmi Terület

A Baranyai-dombság keleti végén magas parttal éri el a Dunát. Ilyen magas part a dunaszekcsői Várhegy. A terület 1998 óta áll természetvédelmi oltalom alatt Dunaszekcsői Löszfal Természetvédelmi Terület néven. A terület 145 méter tengerszint feletti magasságon található, 60 méterrel a Duna szintje fölött.
A triász kori anizuszi mészkőn pliocén és pleisztocén korú lösz és löszszerű üledékréteg rakódott le. Ez a lösz meredeken szakad bele a Dunába, mely folyamatosan bontja-mossa a partoldalt, aminek eredményeként időről-időre hatalmas lösztömbök süllyednek meg, illetve hullnak alá. A Várhegyet a löszplató többi részétől az erodált völgyek választják el. A terület jellegzetes emberi hatásra keletkezett formakincsei a különleges hangulatot árasztó löszmélyutak, mesterséges tereplépcsők, a várárok. A Várhegy bővelkedik kultúrtörténeti emlékekben is. Az első emberi jelenlét nyomai a kora bronzkorból valók (Péceli kultúra - i.e. 2100-1900). A bronzkor idején a földművelést is folytató zóki népek éltek itt. A vaskorban az illír és kelta népek telepedtek itt meg, utóbbi elterjesztette a korongolást a fazekasságban. A terület kedvező földrajzi helyzetét sok nép kihasználta, a kelták után a pannonok, majd a rómaiak éltek itt. A területet az I. században hódítja meg Róma, a Duna mentén határvédelmi vonalat (Limes) épít ki. A Várhegyen Lugio néven létesítenek erődöt. Az eddigi ásatások során a római korból került elő a legtöbb lelet. A feltárások során előkerült egy Marcus Aurelius szobor, sírkövek, téglák, használati tárgyak, pénzek. A partfalba vájt, török időkből fennmaradt „Töröklyuk” eredte bizonytalan.
A löszfal tájképi értéke is kiemelkedő, a Dunáról félelmetes látvány a fölé magasodó csupasz löszfal. A Várhegy tetejéről pedig festői kilátás nyílik a Dunára és zátonyaira, valamint a Mohácsi-szigetre. A terület természeti értékekben is gazdag, melyek közül kiemelkedik a kevésbé meredek lejtőkön élő, feltűnő színű, de kistermetű apró nőszirom (Iris pumila), mely a löszfaltársulások tagja. Különleges értéket képvisel a környéken egyedül itt megtalálható kis kiterjedésű löszgyep-társulás. A majdnem teljesen csupasz szakadékok napsütötte részeiről alig pár éve került elő a fokozottan védett haragos sikló (Coluber caspius). A csupasz falszakaszok színpompás költőmadara a gyurgyalag (Merops apiaster).
Védetté nyilvánítva: 27/1998.(VII.10) KTM r.
Védett terület nagysága: 6,8 ha
 
 
 
Dunaszentgyörgyi-láperdő Természetvédelmi Terület

A Sárköz északi csücskében elterülő, a valamikori Duna-mederből lefűződött, mára már jelentősen feltöltődött morotva maradványa a Dunaszentgyörgyi-láperdő. A folyószabályozás időszaka előtt itt az év nagy részében igazi mocsári, vízi világ volt. Ma két jelentősebb csatorna határolja: a Csámpai-patak és a Dunaszentgyörgyi-mellékcsatorna, melyek szabályozzák vízháztartását, vízkészletét. A terület növényzetét csatornaszegélyi égeresek, magassásos-kékperjés foltok, fás legelők, fűzmocsarak és fűzlápok, nádasok, mocsári magaskórósok, magas füvű kaszálók természetes mozaikjai alkotják. A változatos termőhelyek következtében flórája is igen gazdag, eddig 17 védett növényfaj került elő. A legértékesebb közülük a békaliliom, a tőzegpáfrány, a fekete galagonya, vagy a kisfészkű aszat. A nedves élőhelyeken előforduló kétéltűek (pl. dunai tarajos gőte, barna ásóbéka, mocsári béka, zöld varangy), és hüllők (pl. rézsikló, mocsári teknős, fürge gyík, zöld gyík,) száma is jelentős. A fokozottan védett haris és kerecsensólyom is költ a területen, 2011-ben pedig fészket rakott az első fekete gólyapár is.
A Duna-völgy természetes vegetációja jelentősen visszaszorult, így a láperdő megőrzése nagyon fontos természetvédelmi célkitűzés, ráadásul a terület a Natura 2000 és a Duna-menti zöld folyosó hálózat részét is képezi. A Sárközt mára szinte kizárólag mezőgazdasági művelés alatt álló szántóföldek jellemzik, a láperdő a térség kiemelkedő jelentőségű, egyik utolsó zöld szigete.
Védetté nyilvánítva: 6/2012. (II. 21.) VM rendelet
Terület nagysága: 332 ha
 
 
 
Fekete-hegy Természetvédelmi Terület

A Szársomlyótól északra fekszik a jóval alacsonyabb Fekete-hegy. Alapkőzete mészkő, klímája kevésbé szubmediterrán, mint a Villányi-hegység déli oldala, ennek oka az erdősültség magasabb foka. A molyhos-tölgyesek közötti tisztásokon orchideafélék nyílnak tavasszal, az erdőben szúrós és lónyelvű csodabogyók örökzöldjét látni. Eddig közel 50 védett fajt találtak itt.
Védetté nyilvánítva: 25/1997. (VIII. 1.) KTM r.
Védett terület nagysága: 94,6 ha
 
 

Kapszeg-tó Természetvédelmi Terület

A Dunáról lefűződött morotva-tó maradványa, melyet napjainkra nádas és fűzláp borít. Számos állatfaj számára szolgál élő-, szaporodó-, táplálkozó- és telelőhelyeként. Halfaunájából előkerült a fokozottan védett lápi póc, a védett réti csík, kétéltű faunájának faj- és egyedszám gazdagsága kiemelkedő. A Kapszeg-tó legnagyobb értéke gazdag madárvilága. Itt található Tolna megye legnépesebb, kiemelkedően fajgazdag gémtelepe, mely olyan ritka és fokozottan védett gázlómadaraknak ad otthont, mint az üstökösgém, a kis kócsag, a nagy kócsag, a szürke gém, a bakcsó és a vörös gém. A telepen kívül költ a fokozottan védett cigányréce, a kanalasgém, költési és vonulási ideje alatt rendszeresen táplálkozik a területen a kis békászósas és a rétisas. Legértékesebb védett növényei a békaliliom, a békakonty, a lápi csalán, a nyári tőzike és a hússzínű ujjaskosbor.
Védetté nyilvánítva: 28/2006. (V. 22.) KvVM r.
Védett terület nagysága: 156 ha
 
 
 
Mohácsi Történelmi Emlékhely Természetvédelmi Terület

1526 augusztusában, Mohács határában vívtak sorsdöntő csatát a magyar seregek a Szulejmán szultán által vezetett török haddal. E csata tragikus eseményeinek állít emléket az itt található sírkert, amely 1700 katona végső nyughelye.
A tízezer tiszafával és mogyorófa ligettel szegélyezett emlékpark a Kárpát-medencében őshonos növényeket jelképezi. A növények erdeje egy ponton, délnyugaton megtörik, mintegy fenyegető tőrként hasít belé a feketefenyőkből ültetett ék, mely a török támadást szimbolizálja.
A sírjelek és a táblák történelmünk egy szomorú eseményét elevenítik fel, a sírkertet és a tömegsírokat számos művész alkotása díszíti. A tömegsírok között II. Lajos király, Szulejmán szultán, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya, és sok-sok névtelen vitéz fából kifaragott szobrait láthatjuk. Az emlékhely kialakítása rengeteg szimbólumot hordoz, melyek idegenvezető segítségével tárulnak fel a látogatók előtt.
Védetté nyilvánítva: 2/1975. OTVH hat.
Védett terület nagysága: 7,5 ha
 
 
 
Nagy-mező, Arany-hegy Természetvédelmi Terület

A Mecsek Hosszúhetény és Pécsvárad között húzódó, korábbi helyi jelentőségű védett részeket is magába foglaló 101 hektáros területe rendkívüli botanikai értékei miatt élvez védettséget. A Zengő déli lábánál elterülő száraz erdő és gyepfoltok igen szabdaltan és mozaikosan maradtak fenn a művelt területek: szántók, szőlők és gyümölcsösök (pl. mandulások) között. A gazdálkodásra kevésbé alkalmas dombok (Hideg-hegy, Illés-hegy, Nagy-mező, Arany-hegy, Nádasdi-tető, Butyka-hegy, Pavojda) azonban megőriztek olyan száraz tölgyeseket, sztyeppréteket, száraz gyepeket, ahol az ott élő növényfajok nem csak ritkaságukkal, hanem tömegükkel is lenyűgözik az oda látogatót. A Nagy-mező, Arany-hegy Természetvédelmi Területen több mint harminc védett növényfaj fordul elő. Megtalálható itt a fokozottan védett bánáti bazsarózsa, a bodzaszagú ujjaskosbor ritka, piros színváltozatú példányaival is találkozhatunk, de kora tavasszal megcsodálhatjuk a fekete kökörcsin bókoló, pelyhes virágait is. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a gyepterületek fenntartása és növényritkaságainak megőrzése érdekében legeltetéses állattartást folytat a tavaszi-nyári időszakban. A védett természeti területen nem vezet át turistaút.
Védetté nyilvánítva: 26/1996. (X.9.) KTM r.
Védett terület nagysága: 101 ha
 
 

Pacsmagi halastavak Természetvédelmi Terület

Az 1990-ben kialakított természetvédelmi terület Tamási határában, a Koppány folyó völgyében helyezkedik el. Itt főleg vizes élőhelyek, illetve kisebb részben erdők és gyepek találhatók. A védett terület kialakítását elsősorban az e térségben meghatározó jelentőségű, gazdag fészkelő és vonuló vízimadár-fauna indokolta. A tórendszer gém- és récefélék fontos költőhelye, többek között rendszeresen fészkel itt a nagy kócsag, a bakcsó, a törpegém, a szürke és vörös gém. A Pacsmagi-tavak az egyik legfontosabb hazai élőhelyét jelentik a fokozottan védett cigányrécének. A megfigyelések szerint a hazánkban észlelt madárfajok több mint fele előfordult már itt, a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe 1997-ben is felkerült.
Védetté nyilvánítva: 7/1990. (IV.23.) KVM r.
Védett terület nagysága: 487,3 ha
 
 
 
Rinyaszentkirályi erdő Természetvédelmi Terület

A védetté nyilvánítás célja Belső-Somogy és a Rinya mente egykori természetes növénytársulásainak megőrzése, továbbá a területre jellemző állatvilág, kiemelten a területen évtizedek óta költő rétisas (Haliaeetus albicilla) élőhelyének megóvása.
A terület Belső-Somogy részeként 120-130m tengerszint feletti magasságú, futóhomok alapkőzetű, természetes növénytakaróját különböző típusú lomberdők alkotják. Mivel a talajvízszint viszonylag magasan található, a kocsányos tölgy (Quercus robur) az erdőalkotó fafaj. A magasártéri szintekben tölgy-kőris-szil ligeterdőket is találhatunk, melyek jellemző faja a magyar kőris (Fraxinus angustifolia). Az időszakosan felszínig vizes termőhelyeken különböző típusú égeres erdők jelentik a potenciális vegetációt.
A gyepszint igen változatos, a terület jellemző védett növényfaja a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a pirítógyökér (Tamus communis), a békaliliom (Hottonia palustris) és a lápi csalán (Urtica kiowiensis). A madárfajok közül rendszeresen költ a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla) és barna kánya (Milvus migrans), illetve a védett holló (Corvus corax), fekete harkály (Dryocopus martius) és örvös légykapó (Ficedula albicollis).
A terület fokozottan védett, a zavartalanság biztosítása érdekében nem látogatható.
Védetté nyilvánítva: 3/1984. (XII. 13.) OKTH rend.
Védett terület nagysága: 62,8 ha
 
 
 
Szakadáti-legelő Természetvédelmi Terület

Szakadát község határában található, néhány hektár kiterjedésű Természetvédelmi Terület elsősorban egy ritka, védett növényfaj itteni előfordulásának köszönheti létrejöttét. E lösszel borított dombokon kora ősszel virágzik az őszi füzértekercs. A törékeny, apró termetű orchidea-faj állományának fennmaradásához a hagyományos gyepgazdálkodás elengedhetetlen.
Védetté nyilvánítva: 3/1989. (II.22.) KVM r.
Védett terület nagysága: 3,5 ha


 
Szársomlyó Természetvédelmi Terület

Magyarország legdélibb hegyvidékének - a Villányi-hegységnek - legmagasabb tömbje a Szársomlyó. Neve régi magyar szóból ered, mely kopaszt jelentett. A nép nyelvén sziklás felszíne miatt csak "ördög szántotta hegy"-ként ismert. Erőteljes kiemelkedése sajátos és igen eltérő mikroklimatikus viszonyokat hoz létre a déli és északi oldalon. Ezek kialakulásában szerepet játszik a felszínen kibukkanó, földtörténeti középkorban keletkezett nagy tisztaságú mészkő is, melynek mélyedéseiben a jura időszak trópusi klímájában bauxit is felhalmozódott. A csúcson a hegységképződés során kialakult repedések mentén feltörő forró vizek oldásos folyamatai két hidrotermális kürtőt is létrehoztak. A hegy biztonságot és védelmet nyújtó déli előtere már 3000 éve lakott terület. Ez idő alatt a római birodalom telepesei is emeltek itt várost. A csúcson az 1200-as évektől vár állt, amely a török hódoltság során elpusztult, ma már csak az egykori várfalak maradványai láthatók. Az itt élő és gazdálkodó rómaiak tették fejletté a máig meghatározó szőlőművelést, melyet a később betelepülő szláv, rác és német népcsoportok formáltak tovább. A térség gazdaságához tartozik az 1910-től intenzíven folyó mészkőbányászat. A régebbi, keleti bányát 1967-től fogva a szobrászok vették birtokukba, művésztelepük mai napig működik. A Szársomlyó élővilága igen egyedi. A szubmediterrán klímaterületen botanikai ritkaságok élnek. A hegyen 75 védett növényfajt találtak, közülük 4 faj kizárólag itt fordul elő hazánkban. A hegy tetején és keleti részén bokornövésű ritkás karsztbokorerdő társulás látható. Ritka növénye a magyar méreggyilok. A hegy északi oldalát ezüsthársas gyertyános-tölgyes erdő fedi. Aljnövényzetének érdekességei a szúrós és a lónyelvű csodabogyó és az illatos hunyor. A sziklagyepeken fordul elő a hegy legféltettebb kincse a fokozottan védett magyar kikerics. Ezt a növénykét hazánkban sehol máshol nem találták meg. A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág alakulásában is érződik a mediterrán hatás. Gyakorta találkozhatunk pohos gyászbogárral, a piros potrohú bikapókkal és itt él a hazai hüllőfauna ritkasága, a fokozottan védett haragos sikló. A madarak közül kis szerencsével megfigyelhetők fekete gólyák, a csúcs felett keringő egerészölyvek és hollók, de akár a löszfalban fészkelő gyurgyalagok és a mediterrán elterjedésű bajszos sármány is. A volt bauxitbányák felhagyott tárói kiváló élő- és búvóhelyet nyújtanak a védett denevérfajoknak, és más kisebb emlősöknek is.
A hegy fokozottan védett, látogatása szakvezetővel lehetséges!
A növény és állatfajok gyűjtése tilos!
Védetté nyilvánítva: 237.610/1944. I./A. -2r.
Védett terület nagysága: 224,3 ha, amely szinte teljes kiterjedésében fokozott természetvédelmi oltalmat élvez.
 
 
 
Szentegáti erdő Természetvédelmi Terület

A Nagy-Alföld egyik érdekes tájegysége a Dráva-sík, melynek ÉNY-i részében található a Szentegáti Ősbükkös TT. A területen kis részben tölgy-kőris-szil ligetredő, túlnyomórészt gyertyános-kocsányos tölgyes található. Utóbbi állományába ékelődve találjuk a mára már átalakult bükkös társulásokat. A TT területén 14 védett növényfaj található. Botanikai jelentőségét mutatja a 4 orchidea faj (madárfészek kosbor, kétlevelű sarkvirág, békakonty, széleslevelű nőszőfű), a 3 páfrány faj (szálkás pajzsika, díszes- és karélyos vesepáfrány) valamint a síkvidéken ritkán előforduló farkasboroszlán. Az évszázados bükkfákban készíti fészkelő helyét a fekete harkály, amelyet a következő évben egyetlen odúlakó galambunk, a kékgalamb foglal el. Fészkel még a területen a barna kánya, a darázsölyv és a léprigó is.
Védetté nyilvánítva: 6/1993. (III.09.) KTM r.
Védett terület nagysága: 234,8 ha
 
 
 
Villányi Templom-hegy Természetvédelmi Terület

Korábban Mészhegy néven ismert terület kőbányája udvarán egyedülálló jura időszaki és pliocén-pleisztocén korú kőzettani értékek láthatók a sziklafalban. Az ammonitesz és gerinces maradványok több tízmillió év evolúciós történetét őrzik. A területen 1910-tõl folynak geológiai kutatások, melyek során 27 új állatfajt fedeztek itt fel. Az ősgerincesek között találtak itt Észak-Amerikából bevándorolt vadlovakat és farkasokat is.
Védetté nyilvánítva: 3/1989. (II.22.) KVM r.
Védett terület nagysága: 3,4 ha

 
 
 
 
 
   
 
2013. 04. 14. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design