magyar english
Térkép

 
 
 
Mentés
Mentés
Fekete gólya LIVE!
A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében található egyik fekete gólya fészeknél elhelyezett kamera képe ide kattintva tekinthető meg!
 
Mentés
Facebook
Videók, fotók
 
 
 
Mentés
NATURA2000 fenntartási tervek
 
KooKoo - az éneklő óra

Fontos
A honlapon található fotók szerzői jogi oltalom alatt állnak. Felhasználásuk, másodközlésük csak írásos megállapodás aláírását követően lehetséges.

Jelen honlap a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hivatalos honlapja (www.ddnp.hu). Az egyéb más oldalakon található, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal kapcsolatos információkért nem vállalunk felelősséget.

Programjainkon mindenki saját felelősségére vesz részt. A résztvevők tudomásul veszik, hogy a programokon kép-, illetve videofelvétel készülhet. A részvevők a programokon való részvételükkel hozzájárulnak a kép-, videofelvétel készítéséhez, és annak a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság weboldalaira és Facebook oldalaira történő feltöltéséhez, valamint a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kommunikációjához, marketingjéhez történő időbeli korlátozás nélküli felhasználásához.
» Védett természeti területek » Kelet-Mecsek TK
Kelet-Mecsek TK
 

A Dél-Dunántúl természeti értékeit felügyelő Duna- Dráva Nemzeti Park Igazgatóság ártéri
területeitől elkülönülő, a környező sík- és dombvidékekből kiemelkedő egyetlen hegyvidéki
tájegysége a Mecsek. A KNY-i kiterjedésű hegység szubmediterrán hatásokat tükröző élővilága,
a déli oldalakra felhúzódó gyümölcsösök, szőlők, szelídgesztenyések, a környező területeket
figyelő egykori őrtornyok maradványai és a szerény, de mégis tiszteletet parancsoló
megjelenésű középkori templomok sajátos, mással összetéveszthetetlen délvidéki hangulatot
árasztanak.

A Mecsekre jellemző gyűrt, töréses szerkezetű triász és jura kori mészkő mellett a kelet-mecseki
részeken a kréta időszaki vulkánosság hatására magmás kőzetek is keletkeztek. Ezen vulkáni
kőzetek képviselője a sajátos, csengő hangú fonolit és a vele együtt előforduló trachidolerit. A
hegység változatos felépítését és bonyolult szerkezetét a Máré-vár tövében húzódó Várvölgyi
Földtani Tanösvényen is tanulmányozhatjuk.

A Mecsek éghajlatára jellemzőek a szubmediterrán hatások nyomán kialakult éghajlati
különbségek az északi és a déli hegyoldalak között és az így választóvonalként működő
hegygerincek. Az évi csapadék átlaga 710 mm, a középhőmérséklet 10,0 C° körül mozog.
A terület legfontosabb vízgyűjtője É-on a Völgységi-patak, ÉNY-on a Baranya-csatorna, DNY-on
a Pécsi-víz és D-en a Vasas-Belvárdi víz. Ezen vízfolyásokat a hegységben rendszerint a földtani
felépítéshez kötődő számú és vízhozamú, mintegy ezer forrás táplálja.


Növényvilág

A Kelet-Mecsek hatalmas erdőtömbjét É-ról és D-ről száraz gyepterületek övezik. A löszborította
domboldalakon degradált lejtősztyeppek sudárrozsnok gyep (Bromion)- szerű társulásokat
alkotnak. Jellemző e gyepekre a fajgazdagság és a védett fajok nagy száma. Előfordul itt
árlevelű-, borzas- és sárga len, csillag őszirózsa, kék atracél és a ritka szennyes ínfű is. A
Pécsvárad feletti gyepekben élő már említett kék atracél a gazdanövénye a hazánkban már csak
egyedül itt megtalált védett cincérfajnak, az atracélcincérnek.
A terület erdeinek fő tömegét három erdőtársulás alkotja. A mecseki bükkös, a mecseki
gyertyános-tölgyes és a mecseki cseres-tölgyes borítja legnagyobb területen a Mecsek K-i
részét. Ezekben az erdőkben több közönséges, de mégis a területre jellemző, védett növényfaj
mellett ritka, csak a Mecsekre jellemző fajok is előfordulnak. Kora tavasszal bontja szirmait a
májvirág, a szártalan kankalin és a ma már védett illatos hunyor. Nagy területeket borít a szúrós
csodabogyó, de a szintén piros bogyós rokonának, a lónyelvű csodabogyónak is felfedezhetjük
télen is zöld csokrait.

Ma Magyarországon csak a Mecseken találkozhatunk a havasi tisztesfű nagytermetű, de mégis
apró virágú példányaival. A szerény külsejű, szinte észrevehetetlen nőszőfüvek is képviseltetik
magukat egy-két unikális, ritka fajjal. Gyakoribb közülük a csőrös és a Tallós nőszőfű (jóval
kevésbé elterjedt a Norden nőszőfű, de az Óbánya közelében és a Réka-völgyben korábban
előbukkant piacsenzai nőszőfű igazi botanikai szenzáció, mivel eddig Magyarországról még
nem került elő. Bükkösökben, gyertyános tölgyesekben találkozhatunk a csak a Mecsekre és a
Villányi-hegységre jellemző szubmediterrán olasz mügével. A meleg, déli oldalakat, száraz
tetőket borító cseres-tölgyesekben és ezek vágásaiban díszlik a Kelet-Mecsek híressége, a
világon már csak itt előforduló bánáti bazsarózsa. A megnyíló, napfényes erdőrészeket kedvelő
növény fokozottan védett, féltett vadvirágunk.

A Kelet-Mecsek területén előforduló növénytársulások közül még hármat érdemes kiemelni. A
sziklás hegycsúcsok, gerincek északi, sekély termőrétegű, sokszor kőgörgeteges termőhelyén
kialakult illír jellegű társulás az ezüsthársas törmeléklejtő-erdő. E reliktum jellegű
növényegyüttes felső szintjét az ezüsthárs és a magas kőris, az alsót a virágos kőris és a
nagylevelű hárs alkotják. A fák a mozgó kőtörmeléktől meggörbültek, elágazók. Nagyszámú, a
hegységet behálózó patakok sokaságát legtöbbször két növénytársulás követi. A mézgás éger
(igen ritkán hamvas éger) jellemezte sásos égerligetek mellett előfordul a Dél-Dunántúli tölgykőris-
szil liget is.


Állatvilág

Az itt élő állatfajok sem kevésbé értékesek, a nagyszámú védett faj mellett fokozottan
védettekkel is találkozhatunk. A háborítatlan öreg erdőkben fészkel a békászósas, a réti sas
itteni fészkéről indítja halászportyáit a környék halastavaira. A fekete gólya nyakigláb fiókáit
neveli.

Rendkívül fontos az idős erdők megőrzése a nagyfülű- , pisze- és a horgasszőrű denevér
zavartalan kölyöknevelésének biztosítása érdekében. Míg a gyönyörű havasi cincér a hűvös
bükkösök lakója, az óriás énekes kabóca hímjeinek monoton pirregését a száraz, meleg
tölgyesekben hallhatjuk. A keréknyomok víztócsáiban sárgahasú unkák tanyáznak, a nedves
avarban erdei béka ugrál el ijedten a közeledtünkre, a bokrokon, cserjéken erdei sikló kutat
madárfiókák után. Tavasszal megtelik az erdő a kék galambok búgásától, akik egyedüli
galambféleként odúban költenek. Nagy segítségükre vannak ebben a fekete harkályok, akik
minden évben új üreget készítenek maguknak az arra alkalmas öreg fák törzsén.

Védetté nyilvánítva: 8/1977. OTVH. hat.
   
 
2010. 04. 01. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design